Egy tiszta éjjel, azt hiszem épp holnap,
Láttam végtelen csillagot a csillagok alatt.
Távol voltak azok, mint Te most éjtelen végtelen
Én mégis éreztem, hogy befogad a bonyolult képtelen,
Vigyázó kezeit fölém emelte akkor,
Engem akart, engem elrántani a valóstól.
De egy csillag hullt az elmémre,s megvilágította szívem,
Tévedett a mindenség, én suttogtam...még nem!
Eleven létezésem eltűnt a csillagok útján,
Megszűntem eleven létezni, hogy többet ne nevethess rám!
