Kedvesem!
"Mielőtt még átsétálunk a kerten,
Szorítsd a kezem erősebben mint általában.
Csókolj arcon, hogy könnyeket nevessen szemem,
Hogy belőled alkotott csoda legyen minden mit láttam.
Aztán vezess át e kertnek a kapuján,
És sétálj végig minden úton velem,
Főleg a puszta, kietlen ösvényeken,
Ahol egy-egy liliom nyílik lépéseink után.
S az érthetetlen gyönyörűségben a fák alatt,
Fonja össze létezésünk minden csillag
s a Nap, és még ezer virág s hang,
Könny és nevetés, boldogság és szenvedés.
Minden hajnalban a kert előtt én ott leszek!
S várom, hogy egy névtelen napon te is ott legyél.
És miután már átsétáltunk a kerten...Ó, hidd el Kedvesem...én ott leszek.
Akkor is és most is végtelenül Szeretlek!"
Papa
(Young: A Viskó c. könyv ihletésére.)
