Amikor a Nappal angyalszárnyakon hódol be a sötétségnek,
Alázattal veti alá magát megannyi lélek az éjnek.
Egy vagyok én a lelkek közül, s miközben lépek gondolkozom,
Hogy hogyan éltem meg a tegnapot, s hogy megérem-e a holnapom?!
Nálam így telik egy este,...emlékekbe burkolózva.
Utam a szívem, járok, lépéseim az Úrra bízva.
"Szakítsd le a Napot!" de ha én a "Holdat" akarom?
"Szakítsd le a "Holdat"! nyúlj fel a csillagokba karom!
Tüzes parton, ők nevettek, és én nevettem...
A vízen ringatózva, az égboltba burkolózva alattam s felettem.
A szerelem megáldott keze emelt hozzád,
Kezem a kezedben, lényed a lényemben..teljes valóddal öleltél át.
Amikor a Jóisten a hajnalban küldte el a "Remény" első sugarát,
Teljes hittel azt gondoltam, veled fogom megélni a mát.
Aztán minden nap ma lett, és talán sosem tudtam ki az a Te...
Hát, nálam így telik egy átlagos este...
Megtanultam, hogy nem tanulhatok eleget,
S hogy nincs hatalmam a szerelem szabad szárnya felett.
Emlékekkel tartok össze minden egyes éjszakát,
A kialudt pillanatok...Édenkerti almafák.
