Olyankor, ilyen:

Fekszik a le(e)jtett idő az őszi avaron.
Nap-keltette fények szaladnak a falon
át az ablakon, arcomhoz érnek...
Furcsa játéka ez a hajnali fénynek.
Arcomhoz ér, s lelkemet csókolja.
Az őszi idő szerelmes hóbortja
ez. Ó, ólom lábak...egytől a hétig,
Várni, Egyre csak várni, ott lenni félig.
Rohan a világ. Rohanjunk utána!
Jajj, lelkem félelme, ó, Te árva
teremtése az Úrnak. Hát nem szűnsz e fényre?!
Lehet-e égetőbb mint e szemek reménye?
Őszi közelség fakó színkavalkádja.
Megrekedt idő csodás tánciskolája...

...Már tudod, látod belsőm titkát,
hát most hordozz vagy temess el mélyen.
Mert ez mind én vagyok, olyankor ilyen:
...Nyíló virág szemed fényében!

2013.08.07.

Ég alatt fekszik fáradtan a test.
Csillagokba folyik lassan az est.
Nyugodt világ. Felfordult élet,
Fáradt alaknak hiánya a lélek.
Diófa ágain át nem hatol a fény,
Mozdulatlan fekszik a lélektelen én.
Lehull egy levél, a dió koppan.
Félszárnyú madár forog a porban.
Feledett sírhalmon elhervadt virág.
Szerető anyaméhben kigyúl a világ...

Aki...

Aki víz nélküli helyeken jár nyugalmat keresve,
Megfosztva minden reménytől, szemét a földre szegezve,
Eltévedt....lélek.... a kezét fogja.
Így lesz egy végtelen tévedés foglya.

A türelem véges. Vihar verte fák alatt,
Összetörve, eltévedve mégis ott marad.
Ki tudja? Talán a vihart is visszavárja,
Aki őt annyiszor de annyiszor megtépázta.

Ó, ki érti ezt?...víz nélküli helyeken jár,
Talán kell a vihar, a más úgy kevésbé fáj.
...De aki nyugalmat keres..., ó, lélek!
Az nem esküszik szerelmet egy tévedésnek.

13.02.11.

Suhan, zakatol, az időt kikacagva
tépi fel a lét korlátait, akarva
Vagy! akaratlan megállsz, ha megáll
zakatolsz vele...
Ez a fizika törvénye...az élet törvénye.

Csukott szemmel...kopog az eső a lila akácon.
Kicsi lány nevet az égre..esőt
kívánt, esőt kapott, enged a láncon.

Lila akácon kopog az eső, nyisd a szemed!
Kopogtat önmagad korlátain: nyisd a szíved!

Lélek-temetés

A létezés egy gyenge pillanatában megborul a lélek.
És a lélekkel borul a test is, egymásba égnek.
Kapaszkodva ragaszkodnak akarva, szerelmesen,
Lélektől-testig, Testtől-lélekig, szinte keservesen.

Korlátokat széttépve, nem ütköznek falakba.
Égetőn nyílik e világ amorf alakja.
Nem! Ez nem szerelem!...csak tévedés,
Megfagyott érzés...egy lélek-temetés.

Idézet-vers

"A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár."
Gyötrődik a szeretetben az, ki a megváltásra hiába vár.
"A boldogság oly egyszerű dolog" írja  a költő...s meglehet!
Csak "Őrködni valakiért az őrtoronyba a vizek felett."
"Aki pedig fél, nem tökéletes a szeretetben"...félelem vagyok!
Tökéletlen a boldogságban, vak a szerelemben, a lelkem nem ragyog.
És mégis! "A sötétségből világosság ragyogjon fel"!
"Mindenre ámen és igen"...több ennél nem kell.
"Mindenre ámen és igen"! Teljesüljön az akaratod,
Mert vak vizek "és vak lelkek fölött a csillagok mégis csak csillagok."

2012. október 31. Értékvesztett

Észt adott és józanságot,
Akaratot és vágyat,
Erőt a fájdalomhoz,
A szabaduláshoz szárnyat.

Ész, jóság?...semmi az!
Akarat, erő...az minden,
Mert az elmúlás még élni hagy,
De értéked már nincsen.

És most kérdem én, Ember!
Ki vagy, hogy eltorzítsd magad?
Hogy az öröklét és lélek közé,
Önként építs falat?!

Eszméleted vesztve rohansz
A semmibe a sötéten át,
Nem érted a neked énekelt érzés
Hervadó hangjának sugarát.

Pedig, EZ a létezés értéke.
Nem érted, mert tömeg vagy!
De mi lesz veled ha véget ér,
Akarat, erő, s a vágy is elhagy...