Uram!

Gyengeség és félelem fog el, ha arra gondolok,

Hogy ma este bűneimmel eléd járulok.

És mégis Uram! Vágyom a közelségedre,

A felemelő kezed, szerető ölelésére.

Adj erőt Istenem, hogy lássam lelkemet,

Lássam meztelen önmagam, s minden tettemet.

Még bűnös szívem nehezen tud nevetni,

Nehéz lelkem nem tudja vétkem feledni.

Uram! Megvallani tetteim, adj hát bátorságot,

Kereső lényemre boríts most világosságot.

Feléd, Uram az utat merem még remélni,

Taníts meg engem igazán szeretni!

When I was little...

Egyszer, amikor kicsi voltam, féltem a viharban,

Féltem a sötétben, féltem egymagamban.

Hazafelé futottam, és beborult felettem az ég,

Sötét lett, egyedül voltam...a félelemhez ez épp elég.

Kicsi lábaimmal szaladtam a feketére festett utcán,

Miközben Isten könnyei egyre sűrűbben hullottak rám.

Sírt az Isten. mert meglátott egy mezítlábas kislányt,

Aki elfelejtette a hazafelé vezető irányt.

"Ó, Isten! Ne sírj, mert könnyeidtől nem látok,

És rám zúdul a végtelen éves átok,

Hogy volt egyszer egy mezítlábas kislány,

Aki rettegve futott egy kör alakú utcán...Hazafelé.