Észt adott és józanságot,
Akaratot és vágyat,
Erőt a fájdalomhoz,
A szabaduláshoz szárnyat.
Ész, jóság?...semmi az!
Akarat, erő...az minden,
Mert az elmúlás még élni hagy,
De értéked már nincsen.
És most kérdem én, Ember!
Ki vagy, hogy eltorzítsd magad?
Hogy az öröklét és lélek közé,
Önként építs falat?!
Eszméleted vesztve rohansz
A semmibe a sötéten át,
Nem érted a neked énekelt érzés
Hervadó hangjának sugarát.
Pedig, EZ a létezés értéke.
Nem érted, mert tömeg vagy!
De mi lesz veled ha véget ér,
Akarat, erő, s a vágy is elhagy...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés