Egyedül érzem magam, Istennel egyedül.
Nincs társam, se barátom s a Magam
A fájdalomba merül.
Istenes létem, Istentelen bánat:
Hogy a messzeségnek vagyok örök alázat.
Bár érezném már a közelségét!
Bár ragyogná el a csalódást!
Talán akkor nem fájna ennyire a döntés:
Ennyi volt, nincs folytatás.
Egyedül...nehéz a döntést meghozni.
Istennel egyedül nehéz két utat járni.
És mégis elég, ha csak szeret az Isten,
Mert egy nincstelen folytatásnak értelme...nincsen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése