Csoda

Szemed előtt világító fénypontok terülnek szét az éjben,
Tűzijáték! Valóságos csoda gondolod magadban miközben
eltűnnek előtted a mélyben.
Akkor odalépek melléd, s halkan suttogom a füledbe
Hogy vajon a tűzijáték ember vagy Isten képzete?
Mert amire azt mondod hogy"hihetetlen" dolog, az csak az lehet
Amit kínok közt, mégis boldogan Isten és ember együtt teremtett.
Csodát akarsz látni? Csak láss bele a fejembe,
S tedd meg azt, mit más ember nem tenne!
Nézz ki az ablakodon, már ha van ablakod amin kinézhess.
Nézd a kolduló anyát! Nézd csak arca miként fest?!
Ajka, mint a folyót átszelő híd hajlik sírásra,
S szemei mégis nevetve néznek kicsi fiára.
Csodát akarsz látni? Hát csak nézd a kolduló anyát,
Miként vészeli át a végtelen, hideg éjszakát.