Megfoganva és Megszületve...

Egy éjszaka láttalak a tejúton szállni,
Felém fordultál, de arcodat nem lehetett látni.
Mert nem volt arcod. Csak egy kóborló lélek voltál,
S annyi volt benned, mit a túlvilágról magaddal hoztál.
Egy szerelmet kereső női szellem,
S e tiszta lélekbe én beleszerettem.
Bár keze nem volt, mégis megérintette arcomat,
S egy pillanat múlva együtt ragyogott hold s a nap.
És eltűnt...de nem ment messzire,
Örökre beköltözött a törékeny testembe.
S aztán kilenc hónap eltelt hirtelen,
És már mozgatni tudtam két apró kezem.
Mára már egy tizenéves lány vagyok,
Akiben még mindig ugyanaz a szellem ragyog.